A lustaság fél egészség- tartják. Bevallom töredelmesen én is lusta vagyok olykor, főleg ha az előkecserélgetésről van szó. Tiszta sor, megvannak az egyszerűsítésért létrehozott gyorskapcsok, az előke rögzítéséhez kifejlesztett eszközök. Ám én nem több előke egymás utáni cseréjében látom az egyszerűsítést. Természetesen, ha az előke roncsolódik, vagy a horog már nem az igazi, én is újra cserélem.
Borsod megye legészakabb részén 1962 tavaszára töltődött fel a Rakaca nevű kis patak vizéből egy nagy tározó. Az iparvidék vízellátását segítette felduzzasztott vize, ma közvetve ivóvíztározó. Nevét a tápláló patakból kapta, így ma Rakaca-víztározóként ismertes. Fénykorában külföldről is látogatott horgásztó, pihenőhely volt. Gyönyörű táj övezetében terül el majd 200 hektáros feszített víztükrével. Szinte minden halfaj otthonra lel benne. Pontyok, keszeg-és kárászfélék, ragadozók. A törpeharcsát itt nem ismerik a mindennapi horgászok. Partja igen változó, délen az erdővel érintkezik a víz, északi és keleti oldalán nagy nádas rengeteg ad menedéket a halaknak, s ad nyugalmat a csónakban várakozóknak, stégeken pihenőknek. 840 méteres völgyzáró gátja adta a lehetőséget, hogy versenypályaként használjuk, s mivel a feederbotos módszer erre is igen népszerű, ezt a technikai megkötést tettük a nevezők elé.
Átlagmélysége a tavaszi és téli üzemszintek függvényében változik, nyáron 2,5-4 méter, vize mindig tiszta. Halpusztulást mai napig nem jegyeztek. Az Országos Szövetség kezelését élvező víz, így az Országos Horgászrend pontjait kell betartani. A tározó keszegállománya népes. Az első általunk szervezett (Team Rakaca) kupán 14 kg-os keszeg fogással lehetett a dobogó tetejére állni.
A helyszín a víztározó egy igazán romantikus része, erdővel határos partja, kedvelt horgászhelyem. Egy öböl, amely szélvédett, árnyékos, ám érdekes áramlások uralják éppen emiatt. Amikor idővel a víz elmossa a partját, akkor a fák megadják magukat a víz hívogatásának, örök nyugalomra lelnek alatta, s a halaknak is jó tartózkodási helye a víz alatti ágrengeteg. A víz itt hirtelen mélyül, de nem haladja meg a 3 métert, kikandikáló faágakon wobler kapaszkodik. Bizony, a ragadozóknak is kedvelt helye ez a szakasz, no meg a rájuk vadászóknak is. A meder iszapos, a halakra a part menti sávban kell számítani, ez olyan 10-20 méteres dobótávot jelent. Jó eséllyel foghatóak itt a kisebb pontyok is. Akár a kilós kárászokat és keszegeket a nap minden szakában lehet fogni. Sokan ülik a vizet itt még a ragadozók sikeres becsapását remélve.
Az alacsony vízállásnak köszönhetően olyan helyre települtem, ahol eddig nem volt lehetőségem. Etetőanyagomat úgy állítottam össze, hogy könnyű, jól bontó, a víz közé is információkat juttató szemcsékből álljon, ízében, illatában inkább az édes felé hajoljon. Legyen tartalmas, s nem utolsó sorban gazdaságos.
Az alap egy kilogramm XXL dévér volt. Kedvező áron megvehető tartalmas, minőségi etetőanyag. Adalékként szolgált fél kilogramm SENSAS Etang. Barna színe ideális a mederhez, finom felszálló szemcséi a legjobb hírvivők az etetésről, intenzív fűszeres illata pedig a legfinnyásabb halakat is táplálkozásra serkenti. Pénztárcánkat is ehhez mérten terheli meg, de egy kilogramm akár 3 horgászatra is elegendő, így ajánlom mindenkinek. Jól harmonizál a két etetőanyag, erősítik egymást!
Nem lenne okom, hogy mindenképp aromázzam még a keveréket, mert a halak eleve itt tartózkodnak. Ennek ellenére a keverékhez szánt vízbe egy pár deci XXL dévér aromát öntöttem, majd ezzel áztattam fel szűk fél kilónyi őrölt TTX-et. Ennek természetes aromája jól dolgozik a víz alatt, s hogy a TTX-hez kevertem segít az egyenletes aromakiválásban.
Ahhoz, hogy a keverék még jobban bontson, földet adtam hozzá. Mégpedig a mögöttem lévő leszakadt part földjét. Rendkívül bevált itteni horgászataim során. Ez egy könnyű föld, ami pH-ját tekintve ideális a szúnyoglárva beviteléhez is.
Magában az etetőanyaghoz adva serkenti az oldódást, keletkező füstje a víz alatt ugyanolyan állagú és színű, mint a part menti meder felkavarásakor létrejövő felhő, nem kelt gyanút a halakban. Helyben tartásuk végett imádott halaimnak bő negyed zacskó angolmorzsát adtam a keverés és rostálás után.
A végszerelékemben elsőre nincs semmi furcsa, egy egyszerű csúszó kosaras hosszúelőkés szerelék. 0,13-as fonott zsinórt használtam dobóelőkének, de vastagabb fluorocarbont is lehet kötni.
Első eleme a szereléknek egy rézbetét, amit egy csúszó úszórögzítőből műtöttem ki. Ezt kötöttem össze az etetőkosárral. Következő elemcsoport maga a csúszó ütköző. Ez a kosár után egy gumi ütközőből, egy gyöngyből és 3 darab 3-5 menetes zsinórütközőből áll. Mindezek után egy nagyobb méretű végfület kötöttem, amibe hurkoltam a 30 cm körüli 14-es előkére kötött 14-es horgot. Amikor az ütközőket felhúzom a dobóelőkén az orsó irányába, akkor a kosár fentebb ütközik meg. A kosár után maradó dobóelőke hossza hozzáadódik az eredeti előkehosszhoz. Így változtatható gyorsan és egyszerűen az előkénk hossza. Úgy vélem vízközti horgászatnál elég ez a 30 cm-nyi fluoro előke.
Ha megtaláltuk a megfelelő vízoszlop szintet - ahonnan kapást sikerül kicsikarni- ott a halak szinte csak ezzel a 30 cm-es résszel találkoznak. Az előkét és a csapót összehurkoltam, ezzel is könnyítve, egyszerűsítve a szereléket. (Ha csonti csokrokat tűzök mindenképp beiktatok egy dupla mikroforgót, az előke kímélése érdekében.) A szerelék nem gubancolódik és vannak korlátai. A meghorgászható távolság úgy gondolom maximum 30 méter. Ez egy normál keszegező táv. Kosárból kisebbet kell használnunk, amiről érdemes levenni vagy csökkenteni az önsúlyt. Ellenkező esetben a dobásoknál, a megindításkor még a jól szorító kötések is elmozdulnak a kosár elindításakor a kosárra ható erőktől.
A halak gyorsan reagálni szoktak az etetésre. Feltettem a horgot, kisebb önsúly nélküli kosárra szereltem- nem csobbanak olyan hangosan - és első ízben csontival a fenéken próbáltam meg. Kisebb méretű keszegek azonnal jelentkeztek. Meglepetésemre a soft pelletet húzták el leggyorsabban. Jól áll a horgon, intenzív aromakiválás jellemzi.
Nagyobb dévérek fogásának reményében feljebb húztam az ütkőzőket. Most a végfültől a kosár ütköztetői úgy 45-50 cm-re voltak, ehhez adódik hozzá a horogelőke jó 30 cm-es hossza, tehát úgy 80 cm-en lebegett a csalim. Semmi. Moccanás sem volt. Kitekertem és beállítottam egy 1,4 m-es előkét. Most vagyok körülbelül ¾ vízen. Bejött a dolog, mindjárt kapásom volt és nőtt az egyedsúly.
Meleg volt, de a páratartalom még növelte a hőérzetet. Eltelt a horgászatból majd 3 óra, aztán csend lett. Akkor gondoltam, hogy esetleg valami nagyobb hal lehet a környéken. Annyira rá voltam görcsölve a pontyra, hogy nem halottam és nem láttam, hogy ütötték a rablóhalak a vizet. Bizony, volt itt nagyobb hal, csak éppen körforgót kellett volna a zsinórom végére kötni. Néha-néha volt kapásom, de az ütemes halhúzás már messze volt. A meleg idő lezártaként, egy jó nagy felhőszaladás jött a hátam mögül. Nem volt mit tenni ernyő a láda fölé, aztán Csabi barátom meg én is ott vártuk ki a végét.
Nekem ők a kedvenceimA kiadós eső elvonult, maradék etetőanyagomból még futotta néhány megfogása szeretett halaimból. Azt, amit a végszerelékkel kapcsolatban kigondoltam működött. Van még mit tökéletesíteni rajta, de kiszolgálta azt az igényt, hogy gyorsan tudjam változtatni a vízoszlopban a csali felkínálásának helyét. Most a kosár szabadon csúszhatott, így akár egy versenyen is alkalmazható lett volna. Van egy másik mód is, amit ugyan nem tolerál a versenyszabályzat, de a hétköznapi horgászatban ugyancsak lehetővé teszi az előke ilyen módon való változtatását, s ami a lényeges különbség, hogy bármekkora össztömegű és méretű kosárral kivitelezhetjük a kaja bejuttatását. Görbüljön!
fotó: Mészáros Csaba