Hírek

A horgászhelyünkről: a tó déli oldalán lévő nádasban lévő, néhány négyzetméteres öböl, melyet évek óta használtunk és rendszeresen etettünk. A horgász eredményünk váltakozó volt, korábban kisebb pontyok jöttek, akár nagyobb számban is, de a halak nagysága egyre nagyobb lett és ezzel a fogások is megritkultak A felszerelésem: kétrészes Kettner Cobra Carp 330-as, 3lbs, pehelykönnyű rugalmas bot, Moon Patriot 5460-as orsó, Power Pro 0,23-as zsinór, Hayabusa 2/0 horog,két szem vanillia ízű kukorica. A végszerelék szokásos felfekvő úszó. Mintegy félórás eseménytelen horgászat után, öböl jobb oldalán - amit nem nagyon szoktam,az itt lévő gubancos sás miatt meghorgászni - jelentős mozgást láttam a sásban. A horgomat gyorsan kivettem és az úszómat, közvetlen a mozgás szélére sikerült "pöccenteni"! Az úszó felemelkedésekor, alighogy beállt függőleges helyzetbe, máris eltűnt. 

Szokás szerint teljes erőmből bevágtam és éreztem, hogy a horog a hal szájába keményen megakadt! Ekkor már éreztem, hogy nagyobb halat akasztottam. Egy pillanatra felcsillant az oldala és feltűnt, hogy szokatlan nagy pikkelyei vannak! A feszítésnél azonban azt hittem, hogy máris leakadtam,azt gondolva,hogy a hal máris rátekerte a sáscsomóra zsinórt! A folyamatos húzásra azonban váratlanul a hal lassan megindult. Méltóságteljesen, némi tanakodás után, a csónak mellett a nyílt víz irányába indult. Ez felettébb örömmel töltött el, mert tudtam, hogy az esélyem jelentősen javult, arra hogy megszákolhatjuk a szokatlan nagy halat! Az orsóm teljes befékezése mellett feszítettem az elinduló halat, ami a fenék felett nagyobb sebességre kapcsolt. Ekkor éreztem, hogy a hal szokatlanul erős, a botom tejesen meghajlott, és az orsó recsegett, engedett az erőnek, a hal több méter zsinórt lehúzott! Akkor vettem észre, hogy - szokásunkkal ellentétben – mindketten álltunk, miközben a feleségem nógatott, hogy emeljem már fel a fejét! Én csak annyit mondtam, hogy nem tudom felemelni! Nem tudom mennyi idő telt el,a mikor éreztem,hogy lassan lankad az ereje és egyszer egy hatalmas,kéttenyérnyi farok úszó csapott fel,melynek nagysága megdöbbentett mindkettőnket. A idő is megszűnt számunkra, én tovább is teljes erővel feszítettem, a bot vége a hasamra támasztva, bennünk az evolúció által kódolt zsákmányszerző ösztön uralkodott! Közben a feleségem aggodalmaskodott, hogy a szákba nem fog beleférni.

 Én csak annyit mondtam, hogy ennek be kell férni, mert elég nagy szákunk van! A harmadik szákolási kísérlet eredményesnek bizonyult és ketten a kerettel beemeltük a csónakba a már elcsendesedett halat. Hirtelen az adrenalin szintem lecsökkent, mindössze ólmos fáradtságot éreztem. A feleségem szavai térítettek vissza, hogy ideje rendet csinálni a csónakban és kivenni a horgot a hal szájából! Szétnéztem, láttam, hogy lassan sötétedik, a horgászhelyüktől kb. ötven méterre vagyunk, a hal ennyivel húzta be a lesúlyozott csónakunkat! A halra nézve csak annyit mondtam:"Úristen ez közel 20 kilós!"Kint lemérve kiderült, hogy valóba jól saccoltam! Visszagondolva körülbelül negyedóra telhetett el, de az lehet, hogy kevesebb (vagy több?) Ilyenkor az ember az óráját nem nézegeti!

Készült a "Sikeres Sporthorgász Magazin" és a "Magyar Horgász" c. lapok kérésére.